pont olyan, mit otthon...kicsit magasabb :)

miutan mindenkinek hirt adtam magamrol es mar kezdtem ehes es kivancsi lenni, kileptem az utcara. nem akarom fenyezni magam, de ahhoz kepest, hogy majd fel oraig repultunk a varos felett, lattatlanban, na jo icipici segitseggel, kevesebb, mint egy merfoldre lakom az iskolatol. bonyolultsagat tekintve pedig a hazbol ki balra, a saroknal jobbra, aztan a suliig egyenesen.  az epuletek kozott fel fel bukkan a jol ismert hollywood felirat a domboldalon, igaz, nem tul jelentosegteljesen. a fent emlitett ket objektum kozott, minden kitero nelkul van fodrasz es mindenfele szepsegszalon, konditerem, szamomra ismeretlen mobilszolgaltatok es ketto t-mobil, hatalmas piac, mindenfele kajaval, de nem a csarnok, hanem az utcai verzio, talaltam kozertet, szinhazat, mozit, ha gyakran valtoztatnam a vallasi hovatartozasomat, akkor harom kulombozo templomot es legalabb ketszaz fast foodost, de ennek alig a negyede hotdog, hamburger, pizza es egyebek, a tobbseg mindenfele tavolkeleti letesitmeny.

mikozben setaltam a wilshire blvdon, az jutott eszembe, hogy nyilvan fogok meg itt sirni, de most az az erzesem tamadt, hogy nagyon jot tettem magammal azzal, hogy itt vagyok. klimavaltozas es hasonlo okossagok hehe, na nem azert, mert otthon nem volt jo, hanem mert...le sem tudom irni ezt az erzest. mindegy is, itt vagyok es kesz. kozben megerkeztem a sulihoz. pillanatra a kubai toronyhazas keglink aljaban ereztem magam, attol az aprosagtol eltekintve, hogy ott olyan erzesem volt, minha cianoztak volna, itt meg erezhetoen volt elet. ja igen, es elt a portas is. a liftbol a harmadikon kiszalltam, majd erosen ugyeltem arra, hogy tobbszor ne essen le az allam. igen, beertem az iskolaba. wow. wow. wow. nagyjabol ilyen erzes volt. gyors bemutatkozas, papirok elintezese, egyeztetes a hetfoi kezdessel kapcsolatban, majd a legcsodalatosabb: korbevezettek a muhelyeken. nagy hirtelenjeben ilyeneket lattam, hogy air brush tetotol talpig, aztan fotozas a teton, lott sebek az egesz csoporton, aztan fotozas a folyoson, masik emelet,  konyvtar konyvek nelkul, viszont tonnaszam magazinokkal, tukrok hosszu hosszu metereken keresztul, magas szekek, taskak, kellekek, hajak, ruhak ameddig a szem ellat. egeszseges rumli mindenhol, szobrok, maszkok szanaszet. 

hazafele ebed: hotdog, mivel ez a kornyeken kuriozumnak szamit.

.

. 

.

na hat, akkor par szoban osszefoglalom: elkepesztoen izgalmasan telt az utobbi nehany honap. minel inkabb a fejem folott logott az indulas datuma, annal inkabb melyultek el a meg otthon toltott pillanatok, mig nem teljesen belakta a kis lelkem...

nepalee baratomnak ezer koszonet a buli szervezesert, nagyon jol esett, egyreszt, mert az utolso hasonlo megmozdulas a mikivel kozosen tartott szuletesnapunk volt, masreszt meg nekem semmit nem kellett csinalnom :)

...vegul egy nagyon hosszu nap es egy igazan atgondolt csomagolas utan a kis csalad kiszaguldozott a repterre. manganak meg egy utolso simi, aztan irany a csekin. persze nem en volnek, ha a ruhaim fele nem lenne meg vizes, a tulsulyrol mar nem is beszelek, de mivel az onismeretem ennel kicsit mar nagyobb kiterjedesu, ilyenkor a szemem sem rebben. miutan a futoszalag vegen a csomagom eles bal kanyart vett, nem volt visszaut. kicsit meg bohockodtunk, aztan eljott a bucsu. meterrol meterre tavolodtunk, es egyszer csak nem is lattuk mar egymast. a ketsegbeeses megis ugy tunik, az ajton kivul maradt, es elkezdodott valami uj, valami mas, valmi nagyon...

...majd tizenhat ora ucsorges es a lufthansa gulaschnak nevezett, de inkabb valami szekelykaposzta-borsos tokany-porkolt keverekre emlekezteto taplalek es tejbegriz puding utan a kerekek megerintettek los angeles gumidarabokkal teli leszallopalyajat. bekesen ucsorogtem tovabb a szekemben, neha eszebejutott, hogy mi van, ha david csak fikcio es senki nem var engem. itt. szerintem a vilag persze olyan, hogy valakivel valtunk nehany emailt, belerzunk az univerzumba es tudjuk, hogy ugy lesz jo. es tenyleg. kilepek a terminalbol es ott a tabla a nevemmel. osszeveszni biztos nem fogunk, nekem pedig csak az elonyomre valhat, es bar az eredeti szallas nem jott ossze, pedig oriasi kertje volt, azert valami megis csak, mert david buddhista. igaz nem kopasz, es rendes ruhaban jar, meg ert a szamitogepkehez. tovabba mongoliaban van satra, lova, felesege es gyereke. itt meg lesz zoldkartyaja...

reggeli: csokis szójatej, keksz

ebéd: májashurka, pároltkáposzta....az utolsó előtti. de ma nem bőgök. 

mindenki, de legfőképp magam megnyugtatása végett, úgy tűnik, hogy lesz hol laknom. davka, a későbbiekben csak cellatársam, egy igen kedves, még nem tudom milyen nemű és nemzetiségű, valaki. őszintén remélem a lakáskeresési mizériát ezzel le is zártam. akinek ez még nem elég, az eszternél szórakozhat hasnló történeteken.

az előzményeket ismerve, ésszerűnek tűnt, hogy az olasz-bulgár meccset az olaszok a szűk meze miatt kellene inkább néznünk. érvelésem nem okozott osztatlan örömöt sem neki sem. nekem.

°°|2004. június 24., csütörtök

es itt hagytam abba: